[ Pobierz całość w formacie PDF ]
ne valami indulat, ami már rég óta ott bujkált benne, és hirtelen kemény hangon válaszolt. Nem hinném, hogy k bármikor bajnokok lesznek. Szerin- tem, ha egyáltalán bejutnak az els osztályba, már a selejtez - kön meggy lik a bajuk. Tom felkapta a fejét. Trey csak nehezen állta a kemény, kel- lemetlen tekintetet, ami egyszerre rászegez dött. És ekkor a férfi hirtelen elmosolyodott. Féloldalas mosoly volt, az arcának a sérült felén hiányzott néhány izom, ami a teljes mosolyhoz kellett volna, ezért a végeredmény egy félig mosoly, félig gri- 59 masz lett, ami nem volt a legkellemesebb látvány. Azért lehet, hogy egyszer majd elviszlek oda már ha ve- lünk maradsz, csak akkor , és akkor majd meglátod, hogy mi- lyen jó az a csapat! Felállt, és elvette Trey üres tányérját, majd összeszedte Lucienét és Alexáét is. Nem bánom válaszolt Trey mosolyogva , de csak ha utána elmegyünk megnézni a Tottenhamet is, hogy egy igazán jó csapatot is lássunk! A magas ír rákacsintott, miel tt hátat fordított neki, és elin- dult a konyhába, hogy az edényéket a mosogatógépbe pakolja. Nos, azt hiszem, átmehetnénk a könyvtárszobába állt fel az asztaltól Lucien. Ideje, hogy elmondjak egyet s mást Treynek azokból a dolgokból, amelyeket ígértem Tomra né- zett, aki görnyedve pakolta a tányérokat a gép polcaira. Csat- lakoznál hozzánk? Azonnal megyek utánatok, csak eltakarítom ennek a nagy- ját. Menjetek csak! A nappalin keresztül egy kisebb szobába mentek át. A lakás többi szobájához képest ez apró volt, a falait könyvespolcok borították. Ablaka nem volt, de a plafonon egy részt üveg borí- tott, amin keresztül látni lehetett az éjszakai égboltot, néhány, talán már régen halott csillag fényét. Elegáns, hattyúnyak alakú falikarok világították meg a teret. A berendezéshez tartozott még három állólámpa is, melyek burái úgy néztek az alattuk ál- ló fotelekbe, mint kíváncsiskodó szomszédok, amikor áthajol- nak a kerítésen. Ezek a lámpák nem világítottak. Az egyik fal- ban egy b rrel bevont, párnázott ajtó volt, és Trey elgondolko- dott, vajon mi lehet mögötte. A falakat szinte teljesen beborították a könyvek, Trey úgy látta, a legtöbbjük nagyon régi lehet. A szobában állt két ké- nyelmesnek t fekete kanapé is, egymással szembe fordítva, 60 közöttük pedig egy füstös szín , üveg dohányzóasztal, amin nem volt más, csak egy öreg könyv, címlapjával lefelé fordítva. Lucien leült a közelebbi kanapéra, és intett Treynek és a lá- nyának, hogy üljenek le a másikra, vele szembe. Felsóhajtott, amikor hátrad lt, és a háta kényelmesen belesüppedt a támla puha párnájába. Az ujjait összekulcsolta, és a hüvelykujjaival az ajkán dobolt, mintha nem tudná vagy nem akarná eldönteni, hogyan is kezdje a mondandóját. A legszívesebben megkérdezném t led, Trey, hogy meny- nyit tudsz magadról, ám ez nem lenne helyénvaló, minthogy én válaszokat ígértem neked, és nem kérdéseket. Ezért hát most el fogok mondani néhány dolgot arról, hogy kicsoda és micsoda vagy valójában, és te bármikor közbeszólhatsz vagy kérdez- hetsz, ha ez neked megfelel. Biztató pillantást vetett a fiúra, majd belekezdett. Amint azt már említettem, ismertem az édesanyádat és az édesapádat. Nagyon tiszteltem& és szerettem mindkett jüket. Az édesapádnak és nekem voltak közös céljaink és olyan ké- pességeink, amelyeket arra használtunk, hogy jobbá tegyük ezt a világot. Elgondolkozott, majd Treyre mosolygott, és így folytatta: Az édesapád, Daniel csodálatos ember volt, igazán büszke lehetsz rá, mert sok ember életét változtatta meg. Segí- teni fogok neked, hogy többet megtudhass a szüleid életér l, és képp édesapád jó tetteir l, hogy jobban megérthesd, honnan is származol. Apám építészmérnök volt vágott közbe Trey. Nem, az édesapád nem építészmérnök volt, bár nagyon nagy dolgokat épített fel. Mindezt azonban azáltal tette, hogy megakadályozta, hogy mások porrá zúzzanak, fájdalomba és mocsokba tapossanak mindent, ami ezen a világon jó és nemes. Végül ez a küzdelem vezetett a korai halálához. Addig azonban egy ragyogó jelz z, egy fáklya volt, amely mindig elég er s 61 és állhatatos volt, hogy világítson a ránk tör sötétben. Lucien, nem értem, hogy mit akar mondani. Mir l beszél? kérdezte Trey. Vannak a világon olyan emberek és más lények, akik fo- lyamatosan azon munkálkodnak, hogy elpusztítsák azt, amit te és én jónak tartunk. Velük szemben állnak néhányan, mint pél- dául az édesapád is, akik nem riadnak vissza az ellenség hatal- mas erejét l, és szembeszegülnek a pusztító szándékkal. Tom csendben belépett a szobába, és leült a kanapé karfájá- ra. Mi, akik ebben a szobában vagyunk folytatta Lucien , folytatjuk azt a küzdelmet, amelyben az édesapád életét vesz- tette. Hozzá hasonlóan azért küzdünk, hogy megállítsuk a go- nosz er ket, amelyeket mások az emberiségre szabadítanak. Trey, azt szeretnénk, ha csatlakoznál hozzánk. Trey körbepillantott a körülötte ül kön. Komoly arckifeje- zésük csak még komikusabbá tette az egész helyzetet, mindazt, amit hallott. Mind meg rültek? Vagy csak az én agyam dobta le az ék- szíjat? kiáltotta, és felpattant. El ször maga azt mondja, hogy vámpír, utána Alexa hipnotizál engem valahogy, hogy el- kezdjek hinni a telepátiában. Most meg valami titáni küzdelem- l hablatyol, amit a jó és a gonosz er k vívnak egymással, és amiben állítólag az apám is részt vett. És most& most meg itt ülnek, komoly arccal, és azt akarják, hogy én is csatlakozzam magukhoz. Ez rület, Lucien! Én egy tizennégy éves gyerek vagyok, aki a mai napig nem is hitt a vámpírokban, és az egyet- len tapasztalatom az volt, amikor a videojátékban kiirtottam ket. Lucien is felegyenesedett, megállt a fiú el tt, és mélyen a szemébe nézett. Nem, Trey, te nem csak egy tizennégy éves fiú vagy, a 62 múlt éjjel óta már nem. Mivel az elmúlt éjszaka, bár nem em- lékszel rá, de megtapasztaltad azt, ami valójában vagy. Trey, te likantróf vagy, farkasember. Trey csak állt egy darabig, tátott szájjal, és hitetlenkedve rázta a fejét. Végül gúnyos hangon megszólalt. Na persze, hogyne, tudom. Én farkasember vagyok, maga vámpír, a lánya mágus, Tom meg biztos valami zombi, igaz? Még hogy zombi! hördült fel Tom. A seggemet, azt sem törülném ki a zombikkal! Koszos, undorító és hülye lé- nyek azok, ahhoz sincs elég agyuk, hogy halva maradjanak! Még csak az kéne! Én száz százalékig ember vagyok, ezt jól jegyezd meg. És ajánlom, jobban vigyázz a szádra, te pimasz kis kölyök!
[ Pobierz całość w formacie PDF ] zanotowane.pldoc.pisz.plpdf.pisz.plalternate.pev.pl
|